Gerinctréning, nem csak hátizmokról szól

Gerinctréning ≠ hátizom-erősítés – avagy a kisízület él és élni akar!



Sokan a gerinctornát (-tréninget) a hátizmok erősítésével azonosítják. Természetesen egy nagyon fontos eleme az órának, de nem ez az egyetlen feladatunk van a gerinc egészségének megőrzése érdekében!

A mélyhátizmokról már szóltam egy bejegyzésben, ebben a cikkben a gerinc kisízületeiről írok, hogy felhívjam a figyelmet, mennyire fontos épségük megőrzése. Mennyi fájdalomtól kímélhetjük meg magunkat, ha foglalkozunk ezekkel a kicsi, de nagyon fontos ízületeinkkel is. Higgyétek el, szörnyű kínokat okozhatnak a degenerálódott kisízületek a gerincben, ami akár odáig is fajulhat, hogy nemes egyszerűséggel kiiktatják a fájdalmas szegmentumot a gerincből azáltal, hogy összecsavaroznak pár csigolyát.


Ugye eddig nem kellene eljutni???



A gerinctréning gyakorlatanyagában az erősítések és nyújtások mellett kiemelt helyen szerepel ezen ízületek átmozgatása is. Heti legalább egyszer illene ilyen típusú órára is eljárni. Kifizetődőbb (és nem anyagilag értem) a megelőzés e tekintetben (is).



Lássuk, miről van szó!


Gerincünk hátsó oldalán két ízületi sor fut végig. Minden csigolyán két ízületi felszín van felfelé is meg lefelé is. Úgy képzelhetjük el, mintha minden csigolya nyújtana két kezet felfelé a felette lévő csigolyához és lefelé is az alatta lévőhöz és így összekapaszkodna a felette és alatta lévővel is.


Ezek a kisízületek felépítésüket tekintve pont olyanok, mint például a térd vagy csípő, csak kicsiben. Így néz ki sematikusan egy ízület:






A csontvégeket ízületi porc (cartilage) fedi, melynek táplálásáról az ízületi folyadék (synovial fluid) gondoskodik. Ez a folyadék viszont csak (és tényleg csak!) mozgás hatására termelődik, tehát ahhoz, hogy a porc épségben maradjon és védje a csontvégeket – biztosítva ezzel a fájdalommentes elmozdulást – mozgásra van szükség!





A gerinc kisízületeiben lévő porc táplálása is csak a mozgás hatására termelődő szinoviális folyadék által lehetséges. Aki elhanyagolja, az jó eséllyel néz szembe fiatal felnőtt korára, ha kicsit szerencsésebb, akkor 40-50-es éveire a derékfájással. A kisízületi kopások vezető tünete ugyanis a derékfájás (a kellemetlentől a kínzóig), főleg mozgások közben (gerinccsavarás, hátrahajlás, nehéz tárgy emelése stb.).



Az üvegporcról jó tudni valamit: ha elkopott, akkor nem nő újra! Tehát kiemelt szerepe van a megelőzésnek!



Csak elrettentésképpen (hogy tényleg komolyan vegyétek a heti minimum egyszeri tornáztatását a gerincnek): amikor a beteg már kínok kínját éli át, mert minden mozdulat eszméletlenül fáj, akkor végzik el az úgynevezett fúziós műtétet, amikor kettő vagy több csigolyát összecsavarozva megszüntetik a mozgást az adott csigolyák között. Ha nincs mozgás, nincs fájdalom. A beteg életminősége óriásit javul, hiszen megszabadult a fájdalomtól, de elképzelhetjük, hogy milyen további problémák forrása lehet, ha elmerevítik a gerincet egy szakaszon. Egyrészt a mozgáshatárok beszűkülnek, ez evidens. Aztán később a mozgékonyan maradt szegmentumok próbálják kompenzálni a kieső „kollégákat”, ami túlzott mozgás újabb problémák melegágya.




Forrás: Almásy Csilla, gerinckoncepció