Fiúgyermek és az apa (kép)
Egy fiú sokféleképp veszítheti el az apját. Szülők elválnak vagy elhagyja a családot, vagy egyszerűen csak távol az otthonától talált munkát az apa. Van, hogy az apa közömbös marad a gyermekével kapcsolatos dolgok iránt, ami adódhat abból, hogy az apára sem tudott figyelni az ő édesapja, azaz a nagyapa, mert épp háborúban volt, vagy sokat dolgozott. Így az apa nem látott mintát és nem volt mit tovább adnia fiának. Ezért már a harmadik generáció férfi tagjai kínlódnak az apa(kép) hiánya miatt. Minden fiúnak éreznie kellene, hogy apja szereti, méltányolja, nagyra becsüli őt.
A
közömbös apák nagy része domináns típus ahol a gyermek kompenzálni fog
válaszként az apai dominanciára. Miért? Mert a domináns apa
távolságtáró, hibázást nem tűr, feloldozást nem ad, érzések kimutatását
nem tűri. "Férfi ember nem sír!" Az így felnőtté váló férfinak nem
működhet a házassága sem. Mert a fiú, emiatt anya pici "pasijává" válik
és ő helyettesíti apát, anya mellett. Ezzel örök hűséget fogad az
anyának. Természetesen mindezt tudattalanul teszi. Csak felnőtt korában
jön rá, hogy csapdában van, amikor nem tud megmaradni egy kapcsolatban
sem, mindig talál hibát a másikban, amiért elküldheti, vagy netán ő
menekül el. Vannak olyan esetek amikor nem is keres társat magának, mert
akkor el kéne hagynia anyát. Szegény anya egyedül maradna és ezt az ő
lelke nem bírná el, mindegy hány éves az a fiú.Ha az apa nem tud örülni fia eredményeinek, és nem tudja fiát dicsérni az elért eredményekért, akkor a fiúnak bűntudata lesz az apával szemben, mert azt érzi, hogy apa csalódott benne. Mert nem az elvárásainak megfelelően teljesített. Ennek a gyermeknek nem lesz önbizalma, elveszti önmagában vetett hitét. Összezavarodik és feladja saját vágyait. Neki nem lehetnek vágyai, álmai, csak az lehet amit apa mond, mert akkor talán észrevesz és szeret, vagy megdicsér. Visszahúzódó, önmagát feladó, magányos személlyé válik. Kamaszkorban majd vált, ő lesz a tréfamester, a hangadó, a jó arc, aki mindig tréfával hozza helyre a szorult helyzeteket. Vagy álmodozik: boldogságról, szeretetről, kiegyensúlyozott párkapcsolatról, kielégítő munkáról, hívatásról.
Van olyan eset mikor a munka területén, hiába sikeres, szeretik kollégai, hiába népszerű a lányok között, ott belül érzi, hogy valami hiányzik. Nem csak önmagát, hanem másokat is kritizál. Másoktól kapott dicséreteket bizalmatlanul gyanakodva szemléli. Ha kapcsolatban él fél attól, hogy nem szeretik, mert ő nem szerethető, ezért titokban regisztrál egy társkeresőre és ott gyűjti be a dicséreteket és bókokat de a randiig nem merészkedik. Küzd az életében, semmi nem úgy sikerül ahogy eltervezi. Ilyenkor jelentkeznek a pánikrohamok, az álmatlanság, mivel keresi azt az ént, akit elhagyott kisgyerekként. Felismerve késztetést érez a változásra, szakemberhez fordul. Itt rendbe teszi a belső gyermekével való kapcsolatát, ezáltal belső erőforrásokra tesz szert, amelyeket a későbbiekben tud hasznosítani. Szembe néz apjával egy családállítás keretein belül. Itt kimutathatja az elfojtott haragot, meg a bosszúvágyat, ezután a gyűlölet átvált szeretetre, megérezheti egy férfi szeretetét, mert ha ezt nem érezte, akkor nem tudja a benne élő férfit azaz saját magát szeretni. Ha ezt nem tudja akkor mást sem tud szeretni. Megnyugvást nyer és tovább lép, önmagát megtalálva. Már nem kell ott állnia gyerekként és az apa elismerésére várva feláldozva saját életét. Lehet önmaga, lehet felnőtt, lehet sikeres, hibázhat, szerethet, élhet!
Nagy Ilona Babi
